Köszönöm Önnek a könyveit, gondolatait. Elmondani nem tudom, hogy mennyi pozitívumot, jó érzést és ami számomra a legfontosabb, MEGNYUGVÁST kaptam az írásai által.

Szívemnek legkedvesebb gondolata: “A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint maga a szenvedés.” Mikor letisztult bennem, hogy mit is akar jelenteni ez a mondat, hihetetlen megnyugvást éreztem. Mintha egy hatalmas terhet hagytam volna magam mögött, nem aggódom feleslegesen sok-sok dolog miatt. Boldogabb, kiegyensúlyozottabb lettem.

Még egyszer nagyon köszönöm!
Maradok tisztelettel: Dina

[Moderator's translation:

Dear Paulo,

thank you for your books and your thoughts. They have brought me many positive things, good feelings and (what is most important for me) a state of CALM.
The thought of yours that is dearest to my heart is this: "The fear of suffering is worse than suffering itself." When the meaning of this sentence became clear to me, I felt unbelievably calm. As if I had left a great burden behind me, now I don't worry about lots and lots of things for no reason. I have become happier and more balanced.
Thank you very much again!

Yours ever: Dina]

Lassan egy éve , hogy mindent egy szempillantás alatt elveszítettem…egyetem,kialakított életem,családom,barátok,hitem…3 hónapon keresztül csak dühöngtem ,gyűlöltem élni ,gyűlöltem magam a környezetem, mert egyedül maradtam.Kértem Istent, hogy segítsen , de néma csend volt a válasz!A szüleim elváltak, van 3 testvérem és mindenki fényéverkre járt a másiktól…Messzire kerültem a családomtól és nagyon hiányoztak, s mikor ritkán beszéltünk csak a saját életükkel voltak elfoglalva…majd egy napom Édesapám kezembe nyomta az Alkimista című könyvét,előtte mesélt Önről és az írásairól, de soha nem voltam a könyveket bújó leányzó,de valahogy éreztem , hogy el kell olvasnom!Ez 2007.januárjában volt, s ez az időpont elhozta nekem a változásokat.Kértem a föntieket ,hogy küldjék el azt az embert akit nekem szántak, mert nem bírom a magányt rettegtem ,egyedül egy több milliós városban ,messze a családomtól, barátok nélkül, nagyon szenvedtem,de eljött a várva várt kedves… nem tudtam szabadulni a mámortól, függtem tőle, de észre vettem magamon, hogy más vagyok..jobban odafigyeltem dolgokra.Aztán úgyhozta a sors , hogy külön váltak útjaink , de nem végleg…elovastam A portobelloi boszorkány című könyvét…zokogtam…ezt a könyvet mintha rólam írta volna meg…21 éves vagyok ,bankban dolgozom és semmi más nem lebegett a szemem előtt csak a pénz a munka ,hajtani előre csak előre ,-elnyomni azt az érzést , hogy szerelmes lettem és mégis elveszítettem- nem megállni,s ha egy pillanatra megálltam rosszul voltam ,rettegtem mi lesz velem, valamit kell csinálnom, mert megőrjít a magány.Rádöbbentem ,hogy nem érdemes ellene harcolni , ahogy Ön is megfogalmazta, elfogadom a jelenlegi helyzetem hiszen én válaszottam,hogy élhessem a személyes történetem.Rájöttem ,hogy így is boldog vagyok , mert megtaláltam a helyes utat,amivel jobbak a napjaim az életem szebbé varázsolta ez a változás.Az üres fehér hely még ott van , de tudom hamarosan a szünet be lesz töltve szerelemmel.Köszönöm , hogy segített abban , hogy rá találjak önmagamra , hogy felébredtem és boldog ember lehetek!Köszönöm az írásait!Tisztelettel: KSz

[Moderator's translation:

Dear Paulo Coelho, It has been almost a year since I lost everything all of a sudden... university, cosy life, family, friends, faith... for 3 months I kept rampaging, hated to live, hated myself and my environment because I was left alone. I begged God to help me but no answer came! My parents are divorced, I have 3 siblings and all of us light years from one another... I got far from my family and missed them badly, and when we did speak from time to time, they were caught up in their own lives. And then one day my Father gave me The Alchemist; before, he had told me about you and your writings but I never was a book-reading type of girl; yet I somehow felt I need to read this! This was in January 2007 and this date has brought the changes to me. I asked the above beings to send me the man they had designed to be part of my life because I can't take loneliness any more; I was horrified, alone in a city of several millions, far from family, with no friends, I suffered a lot, but the long-awaited beloved finally arrived... I couldn't break free from this ecstasy, I became dependent but also noticed I had become different... I listened to things more. And then fate made our ways separate, but not for good... I read The Witch of Portobello... I cried and cried... as if this book was written about me... I'm 21, I work in a bank and nothing but money and work were on my mind, constantly running forward... suppressing the feeling of having fallen in love and yet losing it... not stopping; for whenever I stopped for a moment, I felt sick, I trembled with the fear of what would become of me, I have to do something because loneliness drives me mad. It dawned on me that there is no point in fighting against it, as you say, too, I accept my present situation; after all, I have chosen it in order to live my personal story. I realized I was happy this way as well, having found the right way that makes my days better and this change has worked wonders in my life. The blank white space is still there, but I know soon the gap will be filled with love. Thank you for having helped me find myself, for awakening me and making me a happy person. Thank you for your writings! Sincerely, KSz]

[Moderator's translation:

........it took me three days to decide that I had to read this book.......not because I didn't know the reason for my decision but because I knew there will be something speaking to me! Now I know: I am raising a little boy who was cast away by his mother! Who is full of questions and who awaits answers eternally. Who is struggling to find himself and who hates everything and everybody in the world because the one who gave him his life as a gift left him alone at the very same moment. He feels guilty not to have been worthy of the love of the one that brought him to life!..............
I often think about what might ever compensate for what has created this unmeasurable space in his soul. It is something like when a birth problem or an illness marks someone's soul for ever: the doubt why I am not loved. And this lack of love sits on his soul his entire life! Every moment you have to justify and demonstrate that you love him but that interval, that white spot stays there without a break............I look forward to the continuation.............
Thank you, Emmus]

i am following your book from part to part, and sometimes it comes closer, and the other time it it goes further from me…
i think all about Athena is very impressive, and i could feel her, but in these past 3 parts it seemed to me, it was more about u.
finally, i read all of your books, which appeared in hungarian, or which i could find in English, and all of them has a main issue, this’ is the freedom of our soul…
it is very complicate quastion…i am looking forward how u can finish it…

Love is the most important thing, but people dont know how to love. They think that in the name of love they can do to their loved ones whatever they want to. Love turns into expectations and possession.
This makes this beautiful chapter to me hardly realistic. Even if we figure out what we are missing – Athena is special, i understand – threatening the positions in the family is much more painful. Even realistic, intelligent people turn into babies in question of emotions.

Anyway, Im looking forward to the rest of the fairy tale :)