Második fejezet

Andrea McCain, 32 éves, szí­nésznÅ‘

“žSenki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták.”

Ezt mondta Athena – de ezzel ellentétesen cselekedett, mert engem igenis kihasznált és manipulált, anélkül hogy észrevettem volna. A dolog még súlyosabb, ha mágiáról van szó. Végtére is Å‘ volt a mesterem, aki vállalta, hogy átadja nekem a szent titkokat, és fölébreszti bennem azt az ismeretlen erÅ‘t, amely ott szunnyad mindannyiunkban. És amikor erre az ismeretlen tengerre merészkedünk, vakon megbí­zunk a vezetÅ‘nkben – mert hiszünk benne, hogy többet tudnak nálunk.

Hát én megmondom: nem tudnak többet. Sem Athena, sem Edda, sem azok az emberek, akiket rajtuk keresztül ismertem meg. Ő mondta mindig, hogy taní­tás közben maga is tanul, s bár eleinte nem akartam elhinni, késÅ‘bb mégis sikerült meggyÅ‘znöm magam afelÅ‘l, hogy talán igaz, végül pedig bizonyosságot is szereztem arról, hogy ez is csak egy trükk volt, hogy elérje: letegyük a pajzsunkat, és egészen átadjuk magunkat a bűvöletének.

A spiritualitást keresÅ‘ emberek nem gondolkodnak – eredményt akarnak. Rögtön úgy akarják érezni, hogy valamiféle hatalom birtokába jutottak, és hogy az arctalan tömeg fölött állnak. Különlegesek akarnak lenni. Athena rémisztÅ‘ könnyedséggel játszott mások lelkével.

Ha jól tudom, szí­vbÅ‘l tisztelte és csodálta Lisieux i Szent Terézt. A katolikus valláshoz nincs sok közöm, de tudomásom szerint Teréz egyfajta misztikus, és fizikai kapcsolatban állt Istennel. Athena emlí­tette egyszer, hogy azt szeretné, ha neki is valami hasonló sorsa lenne. Ez esetben zárdába kellett volna vonulnia, hogy teljesen átadhassa magát az elmélkedésnek és a szegények szolgálatának. Ezzel sokkal hasznosabbá tehette volna magát a világ számára. És nem is lett volna olyan veszélyes, mint az emberek irányí­tása, a különféle zenéken és rí­tusokon keresztül, ami valójában nem más, mint egyfajta tudatmódosí­tás, és kihozhatja belÅ‘lünk a legjobbat, de a legrosszabbat is.

Én azért mentem el hozzá, mert az életem értelmét kutattam – noha ezt elsÅ‘ találkozásunkkor eltitkoltam elÅ‘le. Rögtön az elején észre kellett volna vennem, hogy Athenát ez egy csöppet sem érdekli: Å‘ élni akart, táncolni, szeretkezni, utazgatni, embereket gyűjteni maga köré, akik csodálják a bölcsességét, kérkedni az adottságaival, provokálni a szomszédokat, élvezni a lehetÅ‘ legprofánabb dolgokat – miközben mindezt valami spirituális mázba próbálta rejteni.

Akárhányszor találkoztunk, akár mágikus szertartásokon, akár kávézóban, mindig éreztem a hatalmát. Szinte tapintható volt, olyan erÅ‘sen megnyilvánult. Eleinte egészen elbűvölt, én is olyan akartam lenni, mint Å‘. Mí­gnem egyszer, egy kávéházban, elkezdett beszélni a “žHarmadik Rí­tus”-ról, amely a szexualitást is magában foglalja. És tette mindezt a kedvesem jelenlétében. Az ürügy az én oktatásom volt. A valódi cél – véleményem szerint – a szerelmem elcsábí­tása.

És ez természetesen sikerült is neki.

Nem jó rosszat mondani azokról az emberekrÅ‘l, akik eltávoztak ebbÅ‘l az életbÅ‘l az asztrális sí­kra. De Athena nem törÅ‘dött velem. Nem érdekelte más, csak azok az erÅ‘k, amelyeket ahelyett, hogy az emberiség javára és a saját spirituális fejlÅ‘désére használt volna, kizárólag a maga javára fordí­tott.

És ami még rosszabb: együtt véghez tudtuk volna vinni, amit elkezdtünk, ha nem lett volna ilyen végletesen exhibicionista. Elég lett volna, ha egy kicsit diszkrétebben csinálja, és most együtt teljesí­thetnénk a ránk bí­zott küldetést. De nem bí­rt magával, azt hitte, birtokában van az igazságnak, és képes a csábí­tás erejével ledönteni minden akadályt.

És mi lett az eredménye? Magamra maradtam. És nem hagyhatom félbe a munkát, amit elkezdtünk: végig kell mennem az úton, pedig sokszor gyengének és csüggedtnek érzem magam.

Nem lep meg, hogy í­gy lett vége az életének: állandóan flörtölt a veszéllyel. Mondják, hogy az extrovertált emberek boldogtalanabbak, mint a magukba fordulók, és ezt azzal igyekeznek ellensúlyozni, hogy örökké boldognak, energiától duzzadónak és elégedettnek mutatják magukat. Hát, az Å‘ esetében ez valóban igaz.

Athena tudatában volt a kisugárzásának, és szenvedést okozott mindenkinek, aki szerette.

Nekem is.

A következÅ‘ fejezet feltöltése: 15.01.07

Kedves Olvasóim, mivel nem beszélem a nyelvüket, megkértem a kiadót, hogy üzeneteiket fordí­tsa le nekem, ugyanis nagyon sokat jelent tudnom, hogy új könyvem milyen gondolatokat és érzéseket ébreszt.

Szeretettel:

Paulo Coelho