Paulo Coelho

Хирон Райан, 44 года, журналист

Никто не зажигает свечу, чтобы таить ее за дверью, ибо свет за тем и существует, чтобы светить, открывать людям глаза, показывать, какие вокруг чудеса.

Никто не приносит в жертву свое величайшее сокровище, имя которому – любовь.

Никто не вверяет свои мечты в руки тех, кто способен их уничтожить.

Только Афина.

Через много лет после того, как она умерла, прежняя ее наставница попросила меня съездить с нею вместе в шотландский город Престопанс. Там в соответствии с феодальным законом – месяц спустя его признают утратившим силу – была объявлена амнистия восьмидесяти одному человеку (а равно их котам и кошкам), казненным по обвинению в колдовстве с XVI по XVII век.

Официальный представитель баронов Престонгрейндж и Долфинстоун заявил, что «Ð¿Ñ€ÐµÑÑ‚упление большинства не было доказано, и суды выносили смертные приговоры, беря на веру показания свидетелей обвинения, уверявших, будто ощущают присутствие злых духов».

Не стоит, конечно, ворошить былое и поминать ужасы инквизиции с ее пыточными камерами и кострами, которые разожжены были ненавистью и местью. Но по дороге Эдда несколько раз повторила, что есть в помиловании нечто такое, чего она принять не в силах: городские власти и 14-й барон Престонгрейнджский и Долфинстоунский, изволите ли видеть, «Ð¿Ñ€Ð¾ÑÑ‚или» зверски убитых людей.

— На дворе – XXI век, а наследники и потомки настоящих преступников, на совести которых гибель ни в чем неповинных жертв, считают себя вправе «Ð¿Ñ€Ð¾Ñ‰Ð°Ñ‚ÑŒ» их. Ну, да Ñ‚Ñ‹ сам знаешь, Хирон.

Да уж, мне ли не знать… Набирает силу новая охота на ведьм, но на этот раз действовать предпочитают не раскаленным железом, а насмешкой и глумлением. Каждый, кто, случайно открыв в себе дар, осмеливается упомянуть о нем, сталкивается с недоверием. А муж, жена, отец, сын этого человека вместо того, чтобы гордиться им, обычно запрещают ему говорить о своей таинственной способности, потому что боятся травли.

Раньше, до знакомства с Афиной, я полагал, что все это – не более чем бесчестный способ извлечь выгоду из отчаянья, столь присущего человеческому существу. Отправившись в Трансильванию снимать документальный фильм о вампирах, я намеревался показать, как легко обмануть людей, ибо суеверия, сколь бы нелепы ни были они, глубоко укоренились в душе человеческой и используются бессовестными манипуляторами. Когда я осматривал замок Дракулы, восстановленный лишь для того, чтобы туристам казалось, будто они находятся в некоем особом месте, мне устроили встречу с одним правительственным чиновником, который намекнул, что если фильм покажут по Би-би-си, я получу, как он выразился, «Ð·Ð½Ð°Ñ‡Ð¸Ñ‚ельный» подарок. Ð’ глазах этого клерка я способствовал распространению мифа, я подчеркивал его непреходящую ценность и, стало быть, вправе был рассчитывать на щедрую награду. По словам гида, количество туристов возрастает из года в год, и полезно любое упоминание об этих местах – пусть даже одни твердят, что замок – это декорация, а другие – что Влад Дракула был историческим персонажем, не имеющим ни малейшего отношения к мифу, а третьи – что все это вообще родилось в больном воображении некоего ирландца, никогда в жизни не бывавшего здесь.

И в этот самый миг я отчетливо понял, что, как бы строго ни отбирал я факты и ни ратовал за правду, все равно невольно буду способствовать упрочению лжи; и даже если цель моего фильма – лишить это место ореола легенды, люди по-прежнему будут упрямо верить тому, во что хотят верить. И прав этот гид: по сути, я делаю рекламу. И тогда я отказался от проекта, хотя уже успел вложить в него немалые деньги.

Однако поездка в Трансильванию, скажу без преувеличения, перевернула мою жизнь – там я встретил Афину, разыскивавшую мать. Судьба, столь же непредсказуемая, сколь и неумолимая, свела нас лицом к лицу в весьма непрезентабельном холле второразрядного отеля. Я присутствовал при ее первом разговоре с Деидрой – или Эддой, как она любит себя называть. Я, словно бы со стороны, наблюдал, как мой разум вел с сердцем заранее обреченную на поражение борьбу ради того, чтобы не дать мне увлечься женщиной, которая не принадлежала к моему миру. Я рукоплескал, когда сердце выиграло эту схватку, после чего мне не осталось ничего иного, как сдаться и предаться охватившей меня страсти.

И благодаря этой страсти я увидел обряды и ритуалы, о которых до сей поры даже не подозревал, присутствовал при двух материализациях, самолично наблюдал, как впадают в транс. Считая, что любовь застит мне глаза, я сомневался в истинности происходящего, но вместо того, чтобы вогнать меня в столбняк, сковать и обездвижить, сомнения гнали меня к тем океанам, чье существование я прежде не мог даже допустить. Именно эта сила приходила мне на выручку в трудные минуты, помогала противостоять цинизму других журналистов и писать об Афине и ее работе. А теперь, хотя Афины уже нет, любовь все еще жива, и сила ее остается прежней. Но всей душой я мечтаю только об одном – забыть то, что увидел и чему научился. Ибо в том мире я мог плыть, лишь держась за руку Афины.

Это были ее сады, ее реки, ее горы. Теперь ее нет, и я остро нуждаюсь в том, чтобы все как можно скорей стало таким, как раньше; я всерьез займусь внешней политикой Великобритании, проблемами уличного движения, нерациональным использованием взимаемых с граждан налогов. Я хочу вновь увериться в том, что мир магии – не более чем умело придуманный и хорошо подготовленный трюк. Что люди склонны к суевериям. Что явления, которые не могут быть объяснены наукой, не имеют права на существование.

Ð’ ту пору, когда начались большие неприятности из-за ритуалов на Портобелло-роуд, мы часто спорили о том, как ей следует вести себя, но сейчас я рад, что она никогда не слушала меня. Когда теряешь дорогого тебе человека, утешением в этой трагедии способна послужить лишь зыбкая, но столь необходимая надежда на то, что, может быть, – все к лучшему.

И я засыпаю и просыпаюсь с этой уверенностью: хорошо, что Афина ушла прежде, чем спустилась в преисподнюю этого мира. С того времени как события стали выстраиваться в историю, которая могла бы называться «Ð²ÐµÐ´ÑŒÐ¼Ð° с Портобелло», она бы уж никогда не сумела обрести душевный мир. И остаток своей жизни наблюдала бы за мучительным столкновением своих сокровенных мечтаний с нашей общей действительностью. Зная ее натуру, не сомневаюсь, что она боролась бы до конца, тратя свою веселую силу на попытки доказать то, во что никто, никогда, ни за что бы не поверил.

И не исключено, что она искала смерти, как потерпевший кораблекрушение ищет островок в океане. И, вероятно, подолгу стояла глухой ночной порой на станциях метро, ожидая нападения – а его так и не последовало. И бродила в самых опасных кварталах Лондона, подставляясь под нож убийцы – а он так и не появился. Она пыталась навлечь на себя ярость сильных – но тщетно.

Но однажды все же преуспела в своем намерении – и была зверски убита. Но, в конце концов, скольким из нас не довелось увидеть, как то, что составляет важнейшую часть нашей жизни, исчезает, улетучивается с каждой прожитой минутой. Я имею в виду не только нас, людей, но и наши идеи и мечты. Можно сопротивляться день, неделю, несколько лет, но в итоге мы все равно обречены на потерю. Плоть остается жива, а душа рано или поздно получит смертельный удар. Да, это идеальное преступление, ибо мы никогда не узнаем, кто убил радость нашего бытия, по каким мотивам, и где скрывается виновный.

А они, эти виновные, не открывающие своих имен, сознают ли они, что делают? Пожалуй, что нет, ибо и они тоже становятся жертвами ими же творимой действительности, и не важно, подавлены ли они или дерзки, бессильны или могущественны.

Они не понимают и никогда не поймут мир Афины. Да это ведь только так говорится – «Ð¼Ð¸Ñ€ Афины». Приходится признать, что она оказалась здесь проездом, словно по чьему-то одолжению, и так, будто жила в роскошном дворце, ела диковинные яства, но при этом сознавала: это всего лишь праздник, дворец – чужой, и не на ее деньги куплены эта изысканная снедь, и придет час – погаснут огни, хозяева лягут спать, слуги разойдутся по своим комнатам, двери закроются, а мы снова окажемся на улице, ожидая, когда такси или автобус вернет нас в наше убогое повседневье.

Я возвращаюсь. Верней сказать – какая-то часть меня возвращается в тот мир, где значение имеет лишь то, что мы видим, осязаем и можем объяснить. Я снова хочу получать штрафы за превышение скорости, стоять в очереди к окошку банка, хочу жаловаться на вечную нехватку времени, смотреть фильмы ужасов и гонки «Ð¤Ð¾Ñ€Ð¼ÑƒÐ»Ñ‹ 1». Вот она – вселенная, с которой суждено мне сосуществовать до конца дней моих: я женюсь, у меня будут дети, и прошлое отодвинется в дальнюю даль, станет полузабытым воспоминанием, чтобы в конце заставить меня спрашивать: как мог я быть таким слепцом, как мог я быть таким наивным?

А еще я знаю, что когда придет ночь, другая часть моего существа отправится блуждать в пространстве, вступая в контакт с вещами не менее реальными, чем пачка сигарет или стакан джина передо мной. Моя душа будет танцевать с душой Афины, я пребуду с нею во сне, а проснувшись в холодном поту, пойду на кухню выпить воды и пойму: чтобы вступать в схватку с призраками, надо использовать вещи, которые не являются частью действительности. И тогда, последовав совету деда, я положу открытую бритву на прикроватный столик – будет чем перерезать продолжение сна.

На следующий день взгляну на бритву не без раскаянья. Но делать нечего: надо снова привыкать к этому миру, а иначе я потеряю рассудок.

Следующая глава будет опубликована: 11.01.07

“Дорогие читатели, так как я не говорю на Вашем языке, то я попросил Издателя перевести мне Ваши послания. Ваши мысли о моей новой книге очень важны для меня.
С Любовью.”

Пауло Коэльо

Heron Ryan, 44 éves, újságí­ró

Senki nem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja: a fény célja, hogy még több fényt gyűjtsön maga köré, hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtÅ‘zÅ‘ csodákat.

Senki nem áldozza föl azt, ami számára a legfontosabb: a szeretetet.

Athenát kivéve.

Jóval a halála után egykori mestere megkért, hogy kí­sérjem el Prestopans városába, Skóciába. Ott, egy bizonyos feudális törvényt alkalmazva, amelyet a következÅ‘ hónapban el is töröltek, a város hivatalos bűnbocsánatban részesí­tett 81 személyt – valamint a macskáikat -, akiket a XVI. és a XVII. században végeztek ki boszorkánykodás vádja miatt.

Prestoungrange és Dolphinstoun báróinak szóvivÅ‘je szerint “žtöbbségüket konkrét bizonyí­ték hí­ján végezték ki, egyszerűen a tanúvallomások alapján, amelyekben a tanúk azt állí­tották, hogy a közelükben rossz szellemek jelenlétét érzik”.

Fölösleges volna újra fölidézni az Inkvizí­ció összes túlkapását, a kí­nzókamrákat, a gyűlölet és bosszú lángjával lobogó máglyákat. De Edda útközben rengetegszer elismételte, hogy van ebben az utólagos gesztusban valami, amit nem tud elfogadni: a város, illetve Prestoungrange és Dolphinstoun 14. bárója “žkegyesen megbocsát” a brutálisan kivégzett elí­télteknek.

– Hihetetlen, hogy a XXI. században még vannak olyan emberek – ártatlanokat meggyilkoló gazemberek leszármazottai -, akik úgy érzik, hogy jogukban áll “žmegbocsátani”. Te is tudod, Heron.

Igen, tudtam. íšj boszorkányüldözés veszi kezdetét. Ezúttal nem tűzzel és vassal, hanem gúnnyal és elnyomással. Jaj annak, aki véletlenül fölfedez magában valamilyen különleges képességet, és errÅ‘l beszélni merészel másoknak! Mindenütt bizalmatlanság fogadja majd. Még a családtagok is – a férj, a feleség, az apa vagy a gyermek, mindegy -, ahelyett, hogy büszkék lennének rá, megtiltják, hogy szóba hozza a témát, mert félnek, hogy a család nevetség tárgya lesz.

Amí­g nem ismertem Athenát, azt hittem, hogy ez az egész spirituális Å‘rület nem más, mint a kiábrándult emberiség becstelen kihasználása. Erdélybe is azért utaztam, hogy leleplezÅ‘ beszámolót í­rjak a vámpí­rokról: meg akartam mutatni az embereknek, hogy milyen könnyű Å‘ket becsapni. Hogy bizonyos hiedelmek milyen szilárdan tartják magukat a képzeletükben, bármilyen abszurdak legyenek is. És gátlástalan egyének milyen könnyen tudják Å‘ket manipulálni általuk. Amikor ellátogattam Drakula kastélyába, amit csak azért újí­tottak föl, hogy a turisták úgy érezzék, hogy valami rettentÅ‘ különleges helyen járnak, megkeresett egy kormánytisztviselÅ‘. Célzott rá, hogy (az Å‘ szavai szerint) “žjelentÅ‘s” jutalomban részesülök, ha majd a BBC bemutatja a filmet. Szerinte ugyanis én is hozzájárultam a mí­tosz újjáélesztéséhez, ezért pedig jutalmat érdemlek. Az egyik idegenvezetÅ‘ elmondta, hogy a látogatók száma évrÅ‘l évre nÅ‘, és ezt minden egyes beszámoló tovább növeli, még azok is, amelyek szerint a kastély hamisí­tvány, Vlad Dracul pedig egyszerű történelmi személyiség volt, akinek semmi köze a mí­toszhoz, ami egy Å‘rült í­r fejébÅ‘l pattant ki, aki soha nem is járt ezen a vidéken.

Abban a pillanatban megértettem, hogy bármilyen szigorú vagyok a tényekkel szemben, akaratlanul is támogatom a hazugságot, még akkor is, ha a szándékom ezzel éppen ellentétes. Hiába akarom demisztifikálni a kastélyt, hiszen az emberek abban hisznek, amiben akarnak. Igaza van az idegenvezetÅ‘nek: valójában én is a mí­toszt propagálom. Azon nyomban le is tettem a tervemrÅ‘l, pedig addigra már jelentÅ‘s pénzösszeget fektettem mind az utazásba, mind a kutatásba.

De erdélyi utazásom végül mégis mély nyomot hagyott az életemben: megismertem Athenát, aki az anyját kereste. A sors, a titokzatos, kérlelhetetlen sors, egy jelentéktelen szálloda még jelentéktelenebb halljában hozott össze minket. Tanúja voltam elsÅ‘ beszélgetésének Deidrével – vagyis Eddával, ugyanis jobban szereti, ha í­gy hí­vják. Tehetetlenül néztem végig azt a küzdelmet is, amit a szí­vem folytatott – hasztalan – a nÅ‘ vonzereje ellen, aki nem az én világom része volt. Tapsoltam, amikor a józan ész elveszí­tette a csatát, és nem maradt más választásom, mint hogy megadjam magam és elfogadjam, hogy szerelmes vagyok.

És ez a szerelem tette lehetÅ‘vé, hogy olyan szertartásokat nézzek végig, melyeknek a létezésérÅ‘l még csak nem is álmodtam, és tanúja legyek két megtestesülésnek és számos transzba esésnek. Azt gondolván, hogy csak a szerelem vakí­tott el, mindenben kételkedtem. De a kételkedés, ahelyett hogy megbéní­tott volna, csak még tovább lökött olyan óceánok felé, melyeknek létezésérÅ‘l azelÅ‘tt nem vettem tudomást. Ez az erÅ‘ segí­tett abban is, hogy szembeszálljak újságí­rótársaim cinizmusával, és cikkeket í­rjak Athenáról és munkájáról. S mivel a szerelem nem hal meg, ez az erÅ‘ Athena halála után is jelen van, de én semmire sem vágyom jobban, mint hogy elfelejtsem mindazt, amit láttam és megtanultam. Mert ebben a világban csak Athena kezét fogva tudtam mozogni.

Ez az Å‘ világa volt: az Å‘ kertjei, folyói, hegyei. Most, hogy elment, azt szeretném, ha minden újra a régi lenne: hogy megint a forgalmi dugókkal, Nagy-Britannia külpolitikájával, az adókkal meg az illetékekkel foglakozzak. íšjra azt akarom gondolni, hogy a mágia világa csak egy jól kidolgozott trükk. Hogy az emberek babonásak. Hogy amit a tudomány nem tud megmagyarázni, annak nincs létjogosultsága.

Amikor a portobellói összejövetelek kezdtek kicsúszni a kezei közül, számtalan vita folyt a viselkedésérÅ‘l. De Å‘szintén szólva ma már boldog vagyok, hogy soha nem hallgatott rám. Ha létezik vigasz a tragédiában, amikor elveszí­tünk valakit, akit nagyon szeretünk, akkor az nem más, mint a gondolat, hogy talán mégis jobb ez í­gy.

Én ezzel a bizonyossággal alszom el és ébredek nap mint nap: jobb í­gy, hogy Athena elment, még mielÅ‘tt leszállt volna a földi pokol mélységes bugyrába. Soha nem találta volna meg a lelki békéjét, azok után, hogy elkezdték “žportobellói boszorkányként” emlegetni. Élete egész hátralévÅ‘ része az Å‘ személyes álmainak a kollektí­v valóság ellen ví­vott kilátástalan harcából állt volna. Ismervén a természetét, az utolsó pillanatig harcolt volna, és minden energiáját és boldogságát arra pazarolta volna, hogy bebizonyí­tson valamit, amit senki, de senki nem hajlandó elhinni.

Ki tudja, talán Å‘ maga kereste a halált, miként egy hajótörött a szárazföldet. Talán hajnalonként elhagyatott metrómegállókban várta a támadókat, de azok csak nem jöttek. London legveszedelmesebb negyedeiben járkált, hogy rátaláljon a gyilkosára, de az csak nem jött. Kihí­vta az erÅ‘sek haragját, de azok csak nem rontottak rá.

Mí­g végül mégis elérte, hogy brutálisan meggyilkolják. De, ha jól meggondolom, azt hiszem, senki nem úszhatja meg, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életébÅ‘l. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bí­rjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszí­tjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk í­télve. A testünk tovább él, de a lelkünk elÅ‘bb vagy utóbb mindenképpen elszenvedi a halálos döfést. Tökéletes bűntény: soha nem tudjuk kiderí­teni, ki ölte meg a vidámságunkat, miféle okok vezérelték, és hol vannak a bűnösök.

És ezek a bűnösök, akik nem fedik fel a kilétüket, vajon tudatában vannak-e egyáltalán a tettük súlyának? Szerintem nem, mert Å‘k is a saját maguk által teremtett valóság foglyai – legyenek depressziósak vagy arrogánsak, impotensek vagy hatalmasok.

Nem értik és soha nem is érthetik meg Athena világát. Nem véletlenül mondom í­gy: Athena világa. Most már elfogadom, hogy csak átutazóban volt itt. Mint aki egy szépséges palotában vendégeskedik, és a legjobb ételeket eszi, miközben mindvégig tudatában van annak, hogy az egész csak egy ünnep, hogy a palota nem az övé, az ételért nem Å‘ fizetett, és majd egyszer csak kialszanak a fények, a házigazdák nyugovóra térnek, a cselédek elvonulnak a szobáikba, a kapu bezárul, és Å‘ újra az utcán találja magát, taxira vagy buszra várva, ami majd visszaviszi Å‘t a középszerűségbe, a hétköznapokba.

Már jövök visszafelé. Jobban mondva: az egyik felem elindult visszafelé ebbe a világba, ahol csak annak van értelme, amit látunk, megérintünk és meg tudunk magyarázni. íšjra vágyom a gyorshajtásért kiszabott pénzbüntetésekre, a bankokban reklamáló emberekre, az idÅ‘járás miatti örökös panaszkodásra, a rémisztÅ‘ horrorfilmekre és a Forma 1-es közvetí­tésekre. Ez az a világ, amiben le kell élnem életem hátralévÅ‘ részét. MegnÅ‘sülök, gyerekeket nemzek, a múlt egy távoli emlék lesz csupán, és egész álló nap azt fogom kérdezni magamtól: hogy lehettem ilyen vak, hogy lehettem ilyen naiv?

De azt is tudom, hogy éjjelente lelkem másik fele céltalanul kóborol majd, olyan egészen valóságos tárgyak társaságában, mint az a doboz cigaretta vagy az a pohár gin, ami most is itt van elÅ‘ttem. A lelkem Athena lelkével táncol majd, álmomban együtt leszek vele, aztán verejtékben úszva ébredek, kimegyek a konyhába egy pohár ví­zért, és megértem, hogy a szellemekkel való küzdelemben olyan dolgokat kell felhasználni, amelyek nem képezik a valóság részét. Akkor – a nagyanyám tanácsát követve – egy nyitott ollót helyezek az éjjeliszekrényemre, hogy elvágja az álmaimat.

Másnap némi megbánással tekintek az ollóra. De muszáj újra beilleszkednem ebbe a világba, mert különben megÅ‘rülök.

A következÅ‘ fejezet feltöltése: 11.01.07

Kedves Olvasóim, mivel nem beszélem a nyelvüket, megkértem a kiadót, hogy üzeneteiket fordí­tsa le nekem, ugyanis nagyon sokat jelent tudnom, hogy új könyvem milyen gondolatokat és érzéseket ébreszt.

Szeretettel:

Paulo Coelho

Secondo me, la solitudine è il peggiore di tutti i mali. Al contrario della fame, della sete e della malattia, che quando ci colpiscono ci forzano a prendere un atteggiamento, la solitudine spesso si maschera dietro un’aura di virtí¹ e di rinuncia.

Ma oggi sono solo perché l’ho scelto.

E’ una giornata speciale per me: sto camminando a piedi nel tiepido autunno europeo, scendo per un grande viale, passo accanto a persone che parlano di anime o di tabaccherie. Sto camminando per Lisbona: salgo al castello di Sí£o Jorge, guardo il Tago, l’Atlantico, e cerco di non pensare a nulla.

Fra poco in Brasile sorgerí  il sole, le librerie cominceranno ad aprire e il mio nuovo libro incontrerí  per la prima volta la mano di un lettore. Dopo aver pubblicato tanti titoli, forse penserete che io mi sia abituato. Invece no, grazie a Dio. Provo ancora la stessa eccitazione e lo stesso entusiasmo di quando “Il diario di un mago” fu pubblicato venti anni fa.

Prendo questo quaderno che ho in tasca e comincio a scrivere: oltre all’entusiasmo e all’eccitazione, sto provando anche paura?

Mi fermo, ascolto il vento fra gli alberi, rifletto bene e scrivo: “No, non ho paura”. In questo momento sono come una madre che sta dando alla luce un bambino, o un padre che accetta, infine, che sua figlia vada a vivere fuori casa con il compagno.

“Penso a come reagirí  il lettore?” annoto sul quaderno.

Di nuovo ascolto il vento, ed ecco la risposta: certo. In fin dei conti, ci ho messo il meglio di me, e come tutti voglio che il mio amore sia compreso. Un grande mistico domenicano del XIV secolo, conosciuto come Maestro Eckhart, disse una volta: io sono un uomo e fa parte della condizione umana condividere questo con altri uomini. -Tutto quello che ho guardato e visto, che ho provato nella mia camminata dall’albergo al castello, sono stati dei tentativi di condividere un po’ la visione di vita di ciascuno. Le piastrelle sulle facciate delle case, i disegni della cattedrale di Santa Maria Maggiore, il silenzio delle persone che pregavano, l’uomo che suonava la sua fisarmonica in un vicolo, estraneo a tutto cií² che gli succedeva intorno. Artigiani del passato e del presente, che tentano di dire: ecco cií² che penso, come sono.

Cinque giorni fa siamo entrati nell’autunno europeo, anche se fa caldo. Ma arriverí  l’inverno, il freddo deve essere implacabile, e gli alberi che in questo momento sono ancora coperti di foglie sospireranno tristemente quando queste cadranno. Sicuramente diranno: “Non saremo mai pií¹ come prima”.

Meno male. Altrimenti, qual è il senso del rinnovarsi? Le prossime foglie avranno una loro personalití , appartengono a una nuova estate che si avvicina e che non potrí  mai essere uguale all’estate che è passata.

Vivere è cambiare – è questa la lezione che ci insegnano le stagioni. Anche i fogli di ogni nuovo libro mi trasformano.

Sarebbe un po’ arrogante dire che non ho bisogno di dimostrare pií¹ niente a me stesso? Forse non è arroganza, ma di sicuro è una stupidaggine. Anche se ha gií  una storia da raccontare se avesse dei nipoti, colui che vive solo dei successi passati ha perduto il senso della vita.

Guardo di nuovo il fiume Tago e mi ricordo di alcuni versi di Fernando Pessoa:

Sul Tago si va nel mondo. Nessuno ha mai pensato a quello che c’è al di lí  del fiume del mio villaggio. Il fiume del mio villaggio non fa pensare a niente: chi sta accanto a lui sta accanto a lui.

Sono le ultime ore in cui il fiume del mio villaggio – il mio nuovo libro – appartiene solo a me. E cercherí² di rimanergli accanto, senza pensare a niente, guardando Lisbona, ascoltando le campane, i cani, gli strilloni, il riso dei bambini, le conversazioni dei turisti. Sembro un bambino e non mi vergogno di essere tanto eccitato. Chiedo a Dio che mi mantenga cosí¬.

í€ mon avis, la solitude est le pire de tous les maux. Contrairement í  la faim, la soif et la maladie, qui, quand nous en souffrons, nous forcent í  prendre une attitude, la solitude se travestit très souvent d’une aura de vertu et de renoncement.

Mais aujourd’hui je suis seul parce que je l’ai choisi.

C’est un jour particulier pour moi ; je me promène í  pied dans la douceur de l’automne européen, je croise des gens qui parlent de leur í¢me ou des débits de tabac. Je marche dans Lisbonne ; je monte jusqu’au chí¢teau Saint-Georges, je regarde le Tage, l’Atlantique, et j’essaie de ne penser í  rien.

Le soleil va bientí´t se lever au Brésil, et les librairies ouvriront, mon nouveau livre rencontrera pour la première fois la main d’un lecteur. Après tellement de titres publiés, vous imaginez peut-íªtre que j’y suis déjí  habitué. Mais je ne le suis pas, grí¢ce í  Dieu. Je ressens encore la míªme excitation et le míªme enthousiasme que quand « Le Pèlerin de Compostelle » a été publié, il y a 20 ans.

Je prends ce carnet dans ma poche et je commence í  écrire ; en plus de l’enthousiasme et de l’excitation, est-ce que j’ai peur aussi ?

Je m’arríªte, j’écoute le vent dans les arbres, je réfléchis bien, et j’écris : « non, je n’ai pas peur ». Je suis en ce moment í  la fois comme une mère qui donne le jour í  un bébé, et comme un père qui accepte, enfin, que sa fille aille vivre hors de la maison avec son copain.

« Est-ce que je pense í  la faí§on dont le lecteur va réagir ? » je note dans le carnet.

De nouveau j’écoute le vent, et la réponse vient : bien sí»r. Après tout, j’y ai mis le meilleur de moi-míªme, et comme tout le monde, je veux que mon amour soit compris. Un grand mystique dominicain du XIVe siècle, connu sous le nom de Maí®tre Eckhart, a dit un jour : « Je suis un homme et cela fait partie de la condition humaine de partager cela avec les autres hommes. » Tout ce que j’ai regardé, vu et éprouvé dans ma promenade de l’hí´tel jusqu’í  ce chí¢teau, c’étaient des tentatives de partager un peu la vision de la vie de chacun. Les carreaux sur les faí§ades des maisons, les dessins de la cathédrale Santa Maria Maior, le silence des personnes qui priaient, l’homme qui jouait de l’accordéon dans une ruelle, étranger í  tout ce qui se passait autour de lui. Les artisans du passé et du présent, tentant de dire : voilí  ce que je pense, comment je suis.

Depuis cinq jours, nous entrons dans l’automne européen, bien qu’il fasse encore chaud. Mais l’hiver va arriver, le froid doit íªtre implacable, et les arbres qui en ce moment sont encore couverts de feuilles soupireront de tristesse quand elles tomberont. Ils diront sans doute : « jamais plus nous ne serons comme avant ».

Heureusement. Ou alors, quel sens cela aurait-il de se renouveler ? Les prochaines feuilles auront leur personnalité propre, elle appartiennent í  un nouvel été qui approche et qui ne sera jamais pareil í  l’été passé.

Vivre, c’est changer – c’est la leí§on que les saisons nous enseignent. Les feuilles de chaque nouveau livre me transforment aussi.

Serait-il un peu arrogant de dire que je n’ai plus rien í  me prouver ? Ce n’est peut-íªtre pas de l’arrogance, mais c’est très certainement une sottise. Bien que j’aie déjí  une histoire í  raconter í  mes petits-enfants, si j’en avais, celui qui vit seulement des succès passés a perdu le sens de la vie.

Je regarde de nouveau le Tage, et je me rappelle quelques vers de Fernando Pessoa :

En suivant le Tage on va vers le monde. Personne n’a jamais songé í  ce qu’il y a au-delí  du fleuve de mon village. Le fleuve de mon village ne fait penser í  rien ; celui qui se trouve devant lui se trouve seulement devant lui.

Pour quelques heures encore, le fleuve de mon village – mon nouveau livre – n’appartient qu’í  moi. Et j’essaierai de rester í  cí´té de lui, sans penser í  rien, regardant Lisbonne, écoutant les cloches, les chiens, les cris des petits marchands de la rue, le rire des enfants, les conversations des touristes. Je suis comme un enfant, et je n’ai pas honte d’íªtre aussi excité. Je prie Dieu qu’il me conserve ainsi.

In my opinion, loneliness is the worst of all evils. Unlike hunger, thirst and illness, which force us to take an attitude when they affect us, loneliness is often masked under an aura of virtue and renunciation.

But today I am alone because I have chosen to be alone.

This is a special day for me; I stroll through the soft European autumn, walk down a wide avenue, pass by people who talk about souls or tobacco shops. I walk through Lisbon; climb up to Saint George’s Castle, look at the Tagus and the Atlantic, and try not to think about anything.

In a short while the sun will be rising in Brazil, the bookstores will be opening, and for the very first time my new book will be held in a reader’s hand. After so many titles published, perhaps you imagine that I am used to it all. But I am not, thank God. I still feel the same excitement and enthusiasm as I did when “The Pilgrimage” was brought out 20 years ago.

I take this notebook from my pocket and begin to write; besides being enthusiastic and excited, do I also feel afraid? I stop, listen to the wind in the trees, reflect for a while, then write: “no, I am not afraid”. At this very moment I am a mixture of the mother giving birth to a baby and a father who finally accepts that his daughter is leaving home to live with her boyfriend.

“Do I think about how the reader is going to react?” I jot down in the notebook. Again I listen to the wind, and back comes the answer: of course I do! After all, I have put the best of myself there, and like anyone else I want my love to be understood. A great Dominican mystic of the 14th century known as Master Eckhart once said: “I am a man, and it is part of human nature to share this with other men.” All that I have looked at, seen and felt on my stroll from the hotel to this castle are attempts to share a little of each of our views of life. The tiles on the facades of the houses, the designs in the Cathedral of Holy Mary Major, the silence of the people at prayer, the man playing his accordion on a hilly street, alien to everything going on around him. Artisans of the past and the present, all trying to say: here is what I think, this is how I am.

Five days ago, autumn began in Europe, although the weather is still warm. But winter will be coming, the cold will probably be implacable, and the trees that at the moment are laden with leaves will sigh in sadness when they fall. They will probably say: “we’ll never be the same again”.

Just as well. Or else, what would be the point of renewal? The next leaves will have their own personality, they will belong to a new summer that is coming and that will never be the same as the summer that has passed.

Living is changing – that is the lesson that the seasons teach us. I too am changed by the new leaves of each new book. Would it be a bit arrogant to say that I do not need to prove anything else to myself? It may not be arrogant, but it is certainly foolish. Although I already have a story to tell my grandchildren, if I have ever any, whoever lives off past successes has lost the meaning of life.

I look again at the Tagus and recall some lines by Fernando Pessoa:

The Tagus takes you out into the world. No-one ever thought about what lies beyond the river in my village. The river in my village does not make you think about anything; when you stand beside it, you’re just standing beside it.

These are the last hours in which the river in my village – my new book – belongs to me alone. And I shall try to stand beside it, without thinking of anything, just looking at Lisbon, listening to the bells, the dogs, the street cries, children laughing and tourists talking. I am like a child, and I am not ashamed to be so excited. I pray to God that He keeps me like that.

En mi opinión, la soledad es el peor de los males. Mientras que el hambre, la sed y la enfermedad, cuando nos afectan, nos obligan a tomar una determinación, la soledad viene muchas veces disfrazada de virtud y renuncia.

Pero hoy estoy solo porque así­ lo he querido.

Hoy es un dí­a especial para mí­. Recorro a pie el suave otoño europeo, bajo por una gran avenida, me cruzo con gentes que charlan sobre espí­ritus o sobre tabaco: Camino por Lisboa. Luego subo hasta el Castillo de San Jorge, miro al Tajo, al Atlántico, y procuro no pensar en nada.

Dentro de poco saldrá el sol en Brasil, abrirán las librerí­as, y mi nuevo libro será elegido por primera vez por la mano de un lector. Tras tantos tí­tulos publicados, quizás ustedes piensen que ya debo de estar acostumbrado a esta situación. Pero no; gracias a Dios, no termino de habituarme a estas cosas. Siento aún la misma agitación y entusiasmo que tuve con la publicación de El peregrino de Compostela, hace veinte años.

Saco este cuaderno del bolsillo y me pongo a escribir. ¿Será que, además del entusiasmo y la agitación, también estoy sintiendo miedo?

Detengo la escritura, escucho el viento en los árboles, reflexiono con cuidado, y por fin escribo: “No, no tengo miedo”. Me siento en este momento como una mezcla entre una madre dando a luz y un padre que, finalmente, asume que su hija salga de casa para vivir con su pareja.

“¿Me importa la reacción de los lectores?” anoto en el cuaderno.

Me paro una vez más a escuchar el viento, y la respuesta llega: desde luego. Al fin y al cabo, en él he puesto lo mejor de mí­, y, al igual que todo el mundo, me gustarí­a que mi amor fuera comprendido. Un gran mí­stico dominicano del siglo XIV conocido como Maestro Eckhart, dijo en cierta ocasión: “Soy un hombre, y es propio de la naturaleza humana querer compartir eso con los demás hombres”. Todo lo que he mirado, he visto y he vivido en mi paseo desde el hotel hasta el castillo, han sido intentos de adoptar en lo posible el punto de vista sobre la vida de todos ellos: Los ladrillos en las fachadas de las casas, las figuras de la catedral Santa Marí­a Mayor, el silencio de las personas que rezaban, el hombre que tocaba el acordeón en una calle en pendiente, sin importarle el mundo a su alrededor. Artesanos del pasado y del presente queriendo decir: esto es lo que pienso; así­ es como soy.

Hace cinco dí­as que entramos en el otoño europeo, aunque todaví­a hace calor. Pero el invierno se aproxima, y el frí­o será implacable. Los árboles que aún están cargados de hojas, murmurarán muy tristes cuando las hayan perdido todas: “Nunca volveremos a ser como antes”.

Pensándolo bien, menos mal. Porque si no, ¿qué sentido tendrí­a renovarse? Las nuevas hojas que salgan tendrán su propia personalidad, pertenecen al verano que se acerca, y que nunca podrá ser igual que el anterior.

Vivir es cambiar, ésta es la lección que nos enseñan las estaciones. Asimismo, a mí­ las hojas de cada nuevo libro me transforman.

¿Serí­a algo arrogante afirmar que no necesito probarme nada más a mí­ mismo? Quizás no se tratara de arrogancia, pero sin duda serí­a una estupidez. Aunque ya tengo una historia para contar (si tuviese nietos) el que vive apenas rememorando es que ha perdido el sentido de la vida.

Miro de nuevo al Tajo, y me vienen a la mente unos versos de Fernando Pessoa:

Por el Tajo se va hacia el mundo. ¿Adónde lleva el rí­o de mi aldea? Nunca nadie se ha parado a pensarlo. El rí­o de mi aldea no lleva a pensar en nada. Quien está junto a él, simplemente está junto a él.

Estas son las últimas horas en las que el rí­o de mi aldea (mi último libro) me pertenece sólo a mí­. Y voy a intentar quedarme a su lado, sin pensar en nada, contemplando Lisboa, escuchando las campanas, los perros, los vendedores pregonando mercancí­as, la risa de los niños, las conversaciones de los turistas. Parezco un niño, y no me avergüenzo de estar tan nervioso. Le pido a Dios que me conserve así­.

Em minha opinií£o, a solidí£o é o pior de todos os males. Ao contrário da fome, da sede e da doení§a, que quando nos atingem, nos forí§am a tomar uma atitude, a solidí£o muitas vezes se mascara com uma aura de virtude e renúncia.

Mas hoje estou sozinho porque assim escolhi.

É um dia especial para mim; caminho a pé pelo suave outono europeu, desí§o uma grande avenida, passo por pessoas que conversam sobre almas ou tabacarias. Caminho por Lisboa; subo até o castelo de Sí£o Jorge, olho o Tejo, o Atlí¢ntico, e procuro ní£o pensar em nada.

Daqui a pouco o sol vai nascer no Brasil, e as livrarias estarí£o abrindo, e meu novo livro encontrará pela primeira vez a mí£o de um leitor. Depois de tantos tí­tulos publicados, talvez imaginem que já estou acostumado com isso.Mas ní£o estou, graí§as a Deus. Ainda sinto a mesma excitaí§í£o e entusiasmo quando “O Diário de um mago” foi publicado há 20 anos atrás.

Pego este caderno no meu bolso e comeí§o a escrever; além de entusiasmo e excitaí§í£o, também estou sentindo medo?

Paro, escuto o vento nas árvores, reflito bem, e escrevo: “ní£o, ní£o estou com medo”. Sou neste momento uma mistura de mí£e que está dando luz a um bebíª, ou como um pai que aceita, finalmente, que sua filha vá morar fora de casa com o namorado.

“Penso em como o leitor vai reagir?” anoto no caderno.

De novo escuto o vento, e vem a resposta: claro. Afinal de contas, coloquei ali o melhor de mim, e como todo mundo, quero que meu amor seja compreendido. Um grande mí­stico dominicano do século XIV, conhecido como Mestre Eckhart, disse certa vez: sou um homem, e faz parte da condií§í£o humana compartilhar isso com os outros homens. Tudo que olhei e vi, experimentei em minha caminhada do hotel até esse castelo, foram tentativas de dividir um pouco a visí£o de vida de cada um. Os ladrilhos nas fachadas das casas, os desenhos da catedral de Santa Maria Maior, o silíªncio das pessoas que rezavam, o homem que tocava seu acordeom em uma ladeira, alheio a tudo que se passava ao seu redor. Artesíµes do passado e do presente, tentando dizer: eis o que penso, como sou.

Há cinco dias entramos no outono europeu, embora ainda faí§a calor. Mas o inverno vai chegar, o frio deve ser implacável, e as árvores que neste momento ainda estí£o cheias de folhas, suspirarí£o de tristeza quando estas caí­rem. Deverí£o dizer: “jamais seremos como antes”.

Ainda bem. Ou entí£o, qual o sentido de renovar-se? As próximas folhas terí£o sua personalidade própria, pertencem a um novo verí£o que se aproxima, e que nunca poderá ser igual ao verí£o que pas­sou.

Viver é mudar – esta é a lií§í£o que as estaí§íµes nos ensinam. Também as folhas de cada novo livro me transformam.

Seria um pouco de arrogí¢ncia dizer que ní£o preciso provar mais nada a mim mesmo? Talvez ní£o seja arrogí¢ncia, mas com toda certeza é uma tolice. Embora já tenha uma história para contar se tivesse netos, aquele que vive apenas dos sucessos passados, perdeu o sentido da vida.

Olho de novo o rio Tejo, e me lembro de alguns versos de Fernando Pessoa:

Pelo Tejo vai-se para o mundo. Ninguém nunca pensou no que há para além do rio de minha aldeia. O rio de minha aldeia ní£o faz pensar em nada; quem está ao pé dele está só ao pé dele.

Sí£o as últimas horas em que o rio de minha aldeia – o meu novo livro – pertence apenas a mim. E procurarei ficar ao seu lado, sem pensar em nada, olhando Lisboa, escutando os sinos, os cachorros, os pregíµes, o riso das crianí§as, as conversas dos turistas. Pareí§o uma crianí§a, e ní£o me envergonho de estar tí£o excitado. Peí§o a Deus que me conserve assim.

Anabel (Mérida, Espanha)

Ní£o sei se tudo está escrito, ní£o sei se uma pessoa escreve sua história no momento de nascer, ou antes, ou enquanto vive. O que estou convencida é que tudo que se passa em nossa vida tem um sentido, e para isso é necessário viver intensamente cada momento. Porque é o dia de hoje que nos permite avaní§ar, quebrar as amarras, deixar que a vida possa fluir em toda a sua liberdade, e entender que o amor ao instante é o que nos deixa contentes. Amar o que vemos, o que tocamos, o que ní£o entendemos, amar o desconhecido, o que nos provoca inquietaí§íµes, o profundo e o superficial, mas amar de qualquer maneira.

Beba (Islamabad, Paquistí£o)

A vida é absolutamente temperamental, e termina nos guiando por caminhos que ní£o estávamos absolutamente convencidos ou entusiasmados por percorrer. Mas o que seria de nós sem essas surpresas? Levanto um brinde a tudo de absurdo e maravilhoso que seguiremos encontrando a cada passo adiante.

Iris (ao chegar a Santiago de Compostela)

Quando cheguei í  Praí§a do Obradoiro, perguntei a mim mesma: por que tive que encontrar tantas dificuldades? Entrei na fila interminável para beijar o santo, tudo me parecia absurdo, exceto o reencontro com alguns peregrinos que conheci no caminho. Sim, tudo era absurdo, exceto a alegria de ter vencido os meus limites e sentir-me, por causa disso, uma pessoa melhor. Ainda bem que ní£o andei como o resto das pessoas. Ainda bem que decidi parar sempre que o sol se punha, evitando pensar se estava perto de um albergue ou se havia comida. Ainda bem que comi um prato de lentilhas que me deu uma intoxicaí§í£o e me obrigou a dormir aos pés de uma montanha, em um lugar que ní£o teria conhecido se ní£o fosse esse problema.

Ainda bem que perdi a hora, e terminei tendo que passar a noite debaixo de um céu cheio de estrelas. Ainda bem que comeí§ava a andar quando tinha vontade, e parava quando queria, sem ninguém para me dizer se isso era certo ou errado. Ainda bem que estava sozinha, e por causa disso a lua me tratou de maneira muito especial. Ainda bem que errei quatrocentas vezes a rota determinada, e terminei conhecendo lugares que ninguém conheceu. Em um destes desvios, terminei ficando sentada o dia inteiro diante da porta de um convento, pensando em minha vocaí§í£o

Foi por causa de tantos absurdos, e tantos “ainda bem”, que a coisa teve graí§a. Porque antes a minha vida tinha uma meta, e a partir de agora continuarei caminhando apenas pelo prazer de andar.

Maximiliano (Veracruz, México)

Antes de uma tempestade tudo é silencio e calma, embora possamos sentir o cheiro das gotas de água. Há alguns dias estive com um amigo e sua irmí£ no Porto de Tuxpam. Era Carnaval, todo mundo se divertia, e no melhor da festa o céu comeí§ou a encher-se de nuvens, os raios caiam cada vez mais perto, e a chuva comeí§ou. Todos correram para buscar abrigo.

E de repente, como se houvesse uma comunicaí§í£o misteriosa entre as pessoas, todos voltamos para a rua, descobrindo que a tempestade apenas contribuí­a para que o mundo ficasse mais fértil e o clima mais ameno. A alegria voltou, embora ninguém entendesse direito por que estava alegre.

Um dos momentos mais sublimes que alguém pode experimentar é justamente viver uma tempestade.

Anabel (Mérida, España)

Yo no sé si está todo escrito, si una persona escribe su historia en el momento de nacer, o antes, o mientras vive. De lo que estoy convencida es de que todo lo que pasa en nuestra vida tiene una razón de ser, y que por eso hay que vivir con intensidad cada momento. Porque es el dí­a de hoy lo que nos permite avanzar, soltar amarras, dejar que la vida pueda fluir con total libertad, y entender que el amor al instante es lo que nos hace felices. Amar lo que vemos, lo que tocamos, lo que no entendemos. Amar lo desconocido, lo que nos preocupa, lo profundo y lo superficial. Pero amar de todas formas…

Beba (Islamabad, Paquistán)

La vida es tremendamente temperamental, y al final nos lleva por caminos que no terminaban de entusiasmarnos ni convencernos. Pero, ¿qué serí­a de nosotros sin esas sorpresas? Brindo por todo lo absurdo y maravilloso que seguiremos encontrándonos por delante.

Iris (a su llegada a Santiago de Compostela)

Al llegar a la plaza del Obradoiro, me pregunté a mí­ misma por qué habí­a tenido que toparme con tantos problemas. Me puse en la interminable fila para besar al santo, y todo lo pasado me parecí­a absurdo, excepto el reencuentro con algunos peregrinos que habí­a conocido en el camino. Sí­, todo era absurdo, excepto la alegrí­a de haber superado mis limitaciones y de sentirme, por eso mismo, una persona mejor. Menos mal que no caminé como el resto de la gente. Menos mal que decidí­ que pararí­a siempre que el sol se pusiera, sin pensar si me encontraba cerca de algún albergue o si habrí­a comida. Menos mal que me comí­ aquel plato de lentejas que me dio una intoxicación y me obligó a dormir en la falda de una montaña, en un lugar que, de otra manera, nunca habrí­a conocido.

Menos mal que se me pasó la hora, y al final tuve que pasar la noche bajo un cielo cargadito de estrellas. Menos mal que me poní­a a andar cuando me entraban ganas, y paraba cuando yo querí­a, sin nadie que pudiera decirme si eso era, o no, lo correcto. Menos mal que estaba sola, y que gracias a eso la luna me trató de una manera muy especial. Menos mal que me equivoqué cuatrocientas veces de camino, y que así­ descubrí­ algunos parajes que nadie habí­a conocido. En uno de estos desví­os, acabé sentada un dí­a entero frente a la puerta de un convento, reflexionando sobre mi vocación.

Debido justamente a todos estos absurdos y a todos estos “menos mal”, la historia tuvo su gracia. Porque antes mi vida tení­a una meta, y a partir de ahora continuaré andando sólo por el gustito de caminar.

Maximiliano (Veracruz, México)

Antes de una tempestad todo es silencio y calma, aunque podamos sentir el olor de las gotas de agua. Hace unos dí­as estuve con un amigo y su hermana en Puerto de Tuxpam. Era carnaval, todo el mundo se divertí­a, pero cuando la fiesta estaba en su mejor momento, el cielo comenzó a cubrirse de nubes, los rayos se fueron acercando, y al final llegó la lluvia. Todo el mundo salió corriendo a refugiarse.

Y de repente, como si se hubiera dado algún tipo de comunicación misteriosa entre la gente, todos volvimos a la calle, descubriendo que la tempestad en realidad vení­a a contribuir a la fertilidad del mundo y además dejaba el clima más agradable. Volvió la alegrí­a, aunque nadie terminaba de entender por qué estaba alegre.

Una de las experiencias más sublimes que alguien puede tener es justamente ésta de vivir una tempestad.

Anabel (Mérida, Spain)

I don’t know if it is all written down, I don’t know if people write their story when they are born, or before, or while they are alive. But I am convinced that everything that happens in our life has a meaning, and that is why each moment has to be lived intensely. Because it is today that enables us to move ahead, break the ties, let life flow in all its freedom, and understand that loving the moment is what makes us happy. Loving what we see, what we touch, what we don’t understand, loving the unknown, what makes us anxious, the deep and the shallow, but loving nevertheless.

Beba (Islamabad, Pakistan)

Life is absolutely temperamental, and it eventually leads us down paths that we were not absolutely certain or enthusiastic about following. But what would become of us without these surprises? I make a toast to all that is absurd and marvelous that we will continue to come across at each step that lies ahead.

Iris (upon arriving at Santiago de Compostela)

When I reached Obradoiro Square, I wondered: why did I have to face so many difficulties? I joined the endless line to kiss the statue of the saint and it all struck me as absurd, except for catching up with some pilgrims that I had met on the way. Yes, it was all absurd, except the joy of having surmounted my limits and feeling a better person. Just as well that I did not walk like the others. Just as well that I decided to stop whenever the sun set, avoiding thinking about whether I was near a shelter or whether there was food available. Just as well that I ate a plate of lentils that upset me and obliged me to sleep at the foot of a mountain, in a place that I would never have known had it not been for that problem.

Just as well that I overslept and ending up having to spend the night under a star-filled sky. Just as well that I began walking when I felt like it and stopped when I wanted to, without anyone telling me is that was right or wrong. Just as well that I was alone, and so the moon treated me in a very special way. Just as well that I took the wrong turn four hundred times and ended up knowing places that nobody knew. On one of these detours I spent the whole day sitting in front of the door of a convent thinking about my vocation

It was because of so many absurd things and so many “just as well’s” that the whole thing was fun. Because before this my life had a goal, and from now on I will go on walking just for the pleasure of walking.

Maximiliano (Veracruz, Mexico)

Before a storm everything is silent and calm, although we can feel the smell of raindrops. Some days ago I was with a friend and his sister in Porto de Tuxpam. It was Carnival, everyone was having a good time, and right at the climax of the party the sky became filled with clouds, then lightning fell closer and closer, and the rain started. Everyone ran for shelter.

All of a sudden, as if there had been some mysterious communication among the people, we all returned to the street and discovered that the storm only contributed to the world being more fertile and the climate milder. Joy returned, although nobody quite understood why they were so joyful.

One of the most sublime moments that anyone can experience is to live through a storm.

Anabel (Mérida, Espagne)

Je ne sais pas si tout est écrit, je ne sais pas si une personne écrit son histoire au moment de sa naissance, ou avant, ou pendant qu’elle vit. Ce dont je suis convaincue, c’est que tout ce qui se passe dans notre vie a un sens, et que pour cela il est nécessaire de vivre intensément chaque moment. Parce que c’est le jour d’aujourd’hui qui nous permet d’avancer, rompre les amarres, laisser la vie couler dans toute sa liberté, et comprendre que l’amour dans l’instant est celui qui nous satisfait. Aimer ce que nous voyons, ce que nous touchons, ce que nous ne comprenons pas, aimer l’inconnu, ce qui nous inquiète, le profond et le superficiel, mais aimer de toute faí§on.

Beba (Islamabad, Pakistan)

La vie est absolument instable, et elle finit par nous guider sur des chemins que nous n’étions absolument pas convaincus ou enthousiasmés de parcourir. Mais qu’en serait-il de nous sans ces surprises ? Je porte un toast í  toutes les absurdités et í  toutes les merveilles que nous continuerons í  rencontrer í  chaque pas en avant.

Iris (en arrivant í  Saint-Jacques-de-Compostelle)

Quand je suis arrivée sur la Praí§a do Obradoiro, je me suis demandée : pourquoi ai-je dí» rencontrer tant de difficultés ? Je me suis mise dans la file interminable pour embrasser le saint, tout me semblait absurde, sauf la rencontre avec quelques pèlerins que j’avais connus sur le chemin. Oui, tout était absurde, sauf la joie d’avoir vaincu mes limites et de me sentir, pour cela, une meilleure personne. Heureusement, je n’ai pas marché comme les autres personnes. Heureusement, j’ai décidé de m’arríªter chaque fois que le soleil se couchait, évitant de me demander si j’étais près d’une auberge ou s’il y avait de la nourriture. Heureusement, j’ai mangé une assiette de lentilles qui m’a causé une intoxication et m’a obligée í  dormir au pied d’une montagne, dans un lieu que je n’aurais pas connu sans ce problème.

Heureusement, ne sachant plus l’heure qu’il était, j’ai dí» finalement passer la nuit sous un ciel plein d’étoiles. Heureusement, je commení§ais í  marcher quand j’en avais envie et je m’arríªtais quand je le voulais, sans personne pour me dire si c’était bien ou mal. Heureusement, j’étais seule, et pour cette raison la lune m’a traitée de manière très spéciale. Heureusement, je me suis trompée de route quatre cents fois, et j’ai fini par connaí®tre des lieux que personne n’a connus. Dans l’un de ces détours, je me suis assise toute la journée devant la porte d’un couvent, pensant í  ma vocation.

Ce sont toutes ces absurdités, et tous ces « heureusement », qui ont donné son charme í  la chose. Parce que avant ma vie avait un but, et í  partir de maintenant je continuerai í  marcher pour le seul plaisir de marcher.

Maximiliano (Veracruz, Mexique)

Avant un orage, tout est silence et calme, míªme si nous pouvons sentir l’odeur des gouttes de pluie. Il y a quelques jours, je suis allé avec un ami et sa sÅ“ur au Port de Tuxpan. C’était le Carnaval, tout le monde s’amusait, et au plus fort de la fíªte, le ciel a commencé í  se couvrir de nuages, la foudre tombait de plus en plus près et il s’est mis í  pleuvoir. Tout le monde a couru se mettre í  l’abri.

Et soudain, comme s’il y avait une communication mystérieuse entre nous, tout le monde est retourné dans la rue, découvrant que l’orage ne faisait que contribuer í  rendre le monde plus fertile et le climat plus amène. La joie est revenue, míªme si personne ne comprenait très bien la cause de cette joie.

L’un des moments les plus sublimes que quelqu’un puisse connaí®tre est justement de vivre un orage.

Anabel (Merida, Spagna)

Non so se tutto sia scritto, non so se una persona scriva la propria storia nel momento in cui nasce, o prima, o mentre vive. Sono convinta perí² che tutto cií² che ci accade nella vita abbia un senso, e percií² bisogna vivere intensamente ogni momento. Perché è l’oggi che ci permette di andare avanti, di spezzare le corde, di lasciare che la vita fluisca in piena libertí  e di capire che l’amore per l’istante è quello che ci rende felici. Amare quello che vediamo, quello che tocchiamo, quello che non capiamo, amare lo sconosciuto, quello che ci provoca inquietudine, il profondo e il superficiale, ma amare comunque.

Beba (Islamabad, Pakistan)

La vita è assolutamente impulsiva e finisce per guidarci su certe strade che non eravamo affatto convinti o entusiasti di percorrere. Ma, che ne sarebbe di noi senza queste sorprese? Faccio un brindisi a tutto cií² che di assurdo e meraviglioso continueremo a trovare a ogni passo avanti.

Iris (arrivando a Santiago de Compostela)

Quando sono arrivata nella Praí§a do Obradoiro, mi sono domandata: perché ho dovuto incontrare tante difficoltí ? Mi sono immessa nella fila interminabile per baciare il santo, tutto mi sembrava assurdo, tranne il ritrovamento di alcuni pellegrini che avevo conosciuto lungo il cammino. Sí¬, tutto era assurdo, eccetto la gioia di aver superato i miei limiti e di sentirmi, percií², una persona migliore. Meno male che non ho camminato insieme agli altri. Meno male che ho deciso di fermarmi ogni volta che il sole tramontava, evitando di domandarmi se mi trovavo vicino a un albergo o se c’era da mangiare. Meno male che ho mangiato un piatto di lenticchie che mi ha intossicato e costretto a dormire ai piedi di una montagna, in un luogo che non avrei conosciuto se non fosse stato per quel problema.

Meno male che ho fatto tardi e ho finito per passare la notte sotto un cielo stellato. Meno male che mi mettevo in cammino quando ne avevo voglia e mi fermavo quando volevo, senza nessuno che mi dicesse se era giusto o sbagliato. Meno male che stavo da sola, e cosí¬ la luna mi ha trattato in maniera del tutto speciale. Meno male che ho sbagliato strada quattrocento volte e ho finito per conoscere dei luoghi che nessun altro ha conosciuto. In una di queste deviazioni, sono rimasta seduta l’intera giornata davanti alla porta di un convento, pensando alla mia vocazione.

E’ proprio a causa di tante assurdití  e di tanti “meno male” che il viaggio è stato divertente. Perché la mia vita aveva una mèta, e d’ora in poi continuerí² a camminare solo per il piacere di andare.

Maximiliano (Veracruz, Messico)

Prima di una tempesta tutto è silenzio e calma, anche se possiamo sentire l’odore delle gocce d’acqua. Qualche giorno fa sono stato con un amico e sua sorella al Porto di Tuxpam. Era Carnevale, tutti si divertivano, ma sul pií¹ bello della festa il cielo ha cominciato a coprirsi di nuvole, i fulmini cadevano sempre pií¹ vicini e ha cominciato a piovere. Tutti sono corsi a cercare un riparo.

E all’improvviso, come se vi fosse una misteriosa comunicazioni fra le persone, siamo tornati tutti sulla strada, scoprendo che il temporale contribuiva unicamente a rendere il mondo pií¹ fertile e il clima pií¹ ameno. E’ tornata l’allegria, anche se nessuno capiva bene il motivo per cui fosse allegro.

Uno dei momenti pií¹ sublimi che si possano sperimentare è proprio vivere un temporale.